Na, végre valami biztató. Semmi rendetlenkedés, semmi kivagyiság, semmi rosszalkodás, semmi magyarpéterkedés. Csupán a szerény, biztató jelszó Karácsony főpolgármester standja előtt: „Jövőt adunk Budapestnek”. Valami hasonló már megesett velünk, mégpedig Ferenc pápa látogatásakor, akkor azzal öntöttek belénk lelket, hogy „Mi jelentjük a jövőt – Minden magyarra számítunk! – Megvédjük Magyarországot!”
És miközben Karácsony Gergely jövőt épít, a kerületek is dolgoznak, hiszen az I. kerület önerőből kihirdette: „Forgalomcsillapítási okokból 2024. május 11-től 2024. augusztus 31-ig a hétvégi napokon a Várkert Bazár előtti terület átjárhatósága megszűnik. A Lánchíd utca – Ybl Miklós tér és Öntőház lépcső közötti szakaszán, valamint az Ybl Miklós téren hétvégeken, egyedi engedélyhez kötött lesz az áthajtás. Az intézkedés a kerékpáros forgalmat nem érinti. A Lánchíd felújítása előtti években már be volt vezetve ez a forgalmi rend, most lakossági kérés alapján ezt visszaállítjuk.”
Hát igen. Így kell. Így lehet élni, boldogulni és talán még gyarapodni is egy diktatúra fővárosában. Már ha van egy főpolgármesterünk. Egy aranyos főpolgármester, tele tervvel, jószándékkal, ambícióval, ezernyi ésszel, mosollyal és emberséggel. Az ötletbörze-bölcseletet pedig még annyival megtoldva, hogy az öreg gépkocsikat örökre kitiltanák a városból. Azt viszont sehol nem olvastam, hogy az új kocsik vásárlását is be kellene szüntetni. Pedig az lenne az igazi. Aki vezetni szeretne, menjen a BKV-hoz! De majd eztán. Eztán, ha megkapja a jövőt Budapest.
És mégis. Mintha csak ennyiből állna a világ, ennyi lenne az életünk itt, az ország fővárosában. Mintha mindössze azért élnénk, hogy közlekedhessünk, s ennek megfelelően csupa-csupa közlekedési zseni repülne át velünk az éveken.
Nem tudom, mások miként vannak vele, én azon már meg sem lepődnék például, ha a főközlekedési parancsnokunk, mint valami vasúti bakter, felszámolná a nagy pályaudvarokat. És azokból is a már jól bevált méhlegelőt alkotna. A verebek visszacsalogatására pedig megjelenne a jövőbe álmodott múlt: visszaállítaná a lóvasutat. Na, jó, büdös, büdös. De az autó az nem az? Egy-egy vonal mentén persze ki lenne írva, hogy „Verébsvédasztal”, a megállóknál pedig, hogy „Környezetvédelmi terület”. Így pedig a lócitromkupacok mellé nem kellene előkeresni a száműzött szemeteseket, de még kukás embereket sem hadra fogni. Az lenne bizony a vidám élet: a verebek lakmároznának, mi pedig csúzlival lövöldöznénk rájuk. Ugye? Nem mindig az a piszok güri, az értelmetlen hajtás, rohanás, család, gyerek, és nem kell bizony a sehova sem vezető pénzszórás sem.
Mert az emberek Pesten sem palimadarak. Legalább is nem egytől egyig. Ám ha mégis, akkor már jobb, ha verébvadászok lesznek. És még fellendül a tisztes kézművesség, a hazai csúzliipar, a vele járó ipartestülettel. Tehát tényleg ez jelentheti a jövőt. A fővárosiak persze, közülük bizonyos párt tagjai, adókedvezményt kaphatnának, így kevesebb lenne közöttük az adócsaló, és kevesebb ellenőrzésre, valamint kevesebb börtönre lenne szükség. Nem kellene egymást letagadni, megtagadni, nem felismerni a fényképen. Nem bizony. És a verébbarát túrák segítségével az idegenforgalom is fellendülne. A világ minden sarkából jönnének irigyelni bennünket. Lesnék, mit csinálunk. Az lenne csak a vidám élet, soha nem látott boldogság köszöntene a székesfővárosra. Baráti verébtángáló versenyeket rendeznénk, kiírnánk a Karácsony Gergely Kupát, már ha a Momentum is beleegyezne. Ugyanakkor a legmodernebb, számítógép-vezérelt csúzlival szerelnénk fel a rendőrséget. Meg is nézhetnék magukat a zsiványok, lókötők. Emellett folyamatosan zajlana az NBI, azaz a Nemzeti Biciklisávfestő és Igazító torna, valamint a műanyag-oszlopállító nemes küzdelem.
Ugye, hogy van jövő. Fényes, biztató. Akár még boldog is. Csak a múlt. A múlt, az abszolút bizonytalan. Így pedig nem tudni, miként értékelik a választópolgárok a derék főpolgármester szakértelmét, szorgalmát, becsületes távolságtartását a korrupciótól – a városháza-eladástól a Lánchídig –, bölcs városvezetését, derűs múltidéző jövőbenézését. De legyünk megértőek és bizakodók. A jövő, a lócitromos, itt van. Itt van a zsebünkben. A jövő derűs és szép. Mint ahogyan egykoron Rákosi elvtárs ígérte. Karácsony pajtás majd szépen kézen fog és átvezet bennünket. Egyelőre csak öt évre, és csupán Budapestet. Hacsak nem keresünk egy országot is nekik. Ő bizony megérdemli.
A szerző újságíró
Írta a Magyar Hírlap
