MH/ MTI
2024. május 26. vasárnap. 18:18
Frissítve: 2024. május 26. 18:21
Hozzátette: a magyarok akkor tudnak megkerülhetetlen közösségi erőt felmutatni, ha egyenként elmennek szavazni.
„A június 9-én arról döntünk, hogy megőrizzük, ami a miénk. Maradjunk ott minden intézményben, ahol a sorsunkról döntenek, ne mások döntsenek rólunk, a fejünk fölött. Legyen továbbra is saját hangunk az Európai Parlamentben, a településeken, a megyei tanács élén, az önkormányzatokban!” – buzdított a voksoláson való részvételre az EP-képviselő.
Rámutatott: a II. Kemény Simon báró özvegye, Vay Anna által csaknem 300 éve alapított, később rokokó stílusban berendezett értékes műemléknek európai uniós támogatásból sikerült visszaadni „régi pompáját”, de ehhez az kellett, hogy az erdélyi magyarság képviselői ott legyenek „jó időben, jó helyen”, és meggyőzzék a döntéshozókat, hogy a templomok és a közösségek is fontosak, az épített örökség közös gazdagság, amelyre vigyázni kell, amelyre pénzt kell adni.
Nyugat-Európában ugyanis ma nem építenek templomokat, sőt, Belgiumban, Hollandiában vagy Franciaországban nagyon sok templomra előbb lakat került a hívek és a gyülekezetek hiányában, majd rendre használtruha-kereskedés, török étkezde vagy butikhotel lett belőlük, az egykori közösségek pedig darabjaikra hullottak – figyelmeztetett Vincze Loránt.
Hozzátette: Európa az individualizmus útjára lépett, a közösségeket összetartó szálakat szándékosan próbálják elszakítani, a hagyományos értékeket, a kereszténységet minden oldalról támadások érik és ezzel a gyökereket akarják elvágni.
Míg Nyugat-Európa oda jutott, hogy az egyik uniós biztos azt javasolta a bürokratáknak: kerüljék a karácsony szó használatát, nehogy megsértsenek valakit, „Erdélyben jó megtapasztalni az építkező egyházat” – állapította meg a szónok. Úgy értékelte: az Erdélyi Református Egyházkerület különösképpen eredményes másfél évtizedet tudhat maga mögött: az anyaországi támogatásoknak, uniós finanszírozásnak, vagy romániai kormányzati forrásoknak köszönhetően kiváló templomfelújítási programot vittek véghez, tanintézményeket, otthonokat építettek.
„A templomok, az egyházi intézmények addig maradnak fenn, amíg lesznek családok, közösségek, amelyek megtöltik élettel és lélekkel. A nemrégiben felépített vagy felújított bölcsődék, óvodák és iskolák pont addig lesznek a mieink, amíg lesznek magyar gyermekek, akik azokba járnak. Közösség nélkül nem lehet sem egyház, sem politikai közösség. Önökre a hívekre, a családokra, a közösségre van szükség: a jelenlétükre, az imájukra, a közösségbe vetett hitükre” – biztatta az egyházközséget Vincze Loránt, Bíró Alpár tiszteletesnek pedig azt kívánta: mindig legyen tele a marosvécsi református templom.
A hálaadó istentiszteleten Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerült püspöke úgy értékelte: az ünnepi pillanatok kapaszkodót jelentenek a kihívások és gondok tömkelegével szembesülő egyének és közösségek életében. Kifejezte reményét, hogy a megújult templom is erőt ad a közösségnek a megmaradáshoz, falai között mindig lesz, aki hallgassa az igehirdetést, és aki magyarul imádkozik.
A Marosvásárhelytől negyven kilométernyire északra fekvő, leginkább az Erdélyi Helikon írói közösség találkozóhelyéül szolgáló Kemény-várkastélyról ismert, 3560 lakosú Marosvécsen a legutóbbi népszámláláson a vallási, nemzetiségi identitását is bejelelő lakosok fele vallotta magát magyarnak, túlnyomó többségük református.
