Ezért menthetetlen az EU, avagy egy vasúti történet

A 2019-es határozat eredménye az, hogy ebben a szegmensben nincs komolyan vehető európai kihívója a kínaiaknak – pontosabban: ebben sincs. És nem is lesz.

Az elmúlt öt évben Brüsszel hozzáállása csak annyiban változott, hogy elkezdte vegzálni a kínai CRRC-t. Ettől az unió versenyképessége nem lesz jobb, viszont az emberek és a tagországok szívnak miatta.

Egy friss történet: Bulgária 1,2 milliárd eurót költhetett volna a helyreállítási alapból vasútfejlesztésre. Szófia a pénzt két részletben, két projektre akarta elkölteni – a tervet a Bizottság jóvá hagyta.

De mindkét tender megbukott. Egyetlen európai cég sem tudta ugyanis vállalni a kiírásban szereplő határidőket. A CRRC viszont nemcsak képes volt erre, de ki sem merítette volna a 600 milliós keretet, mivel 303 millió euróért szállította volna le a 20 nagysebességű vonatot. Amikor ennek híre ment, Brüsszel bejelentette: vizsgálatot indít a vállalat ellen, mire az visszavonta az ajánlatát. A bolgárok így jelen állás szerint bukták a pénzt és mindent, amit abból meg lehetett volna valósítani.

Na, ezért érzem úgy, hogy az Európai Unió menthetetlen: ahol lehet, lábon lövi magát, és a következményeket is úgy kezeli, hogy azzal a lehető legtöbb kárt okozza mindenkinek.

A brüsszeli testület lényegében úgy tekintett az európai piacra, mintha azon külföldi szereplők nem lennének jelen. Pedig jelen vannak. Aztán megállapította, hogy az európai gyártók Japánban, Kínában és Koreában eddig nem tudtak labdába rúgni. Az, hogy az EU-n kívüli világ nem csak ebből a három országból áll, fel sem vetődött.

Ahogy az sem, hogy a nagysebességűek aránya a vasúti közlekedésben növekedhet, új piacok nyílhatnak stb.

Majd arra jutottak, hogy az Alstom és a Siemens eleve nagyon erősek, és ha egyesülnének, akkor valószínűleg még erősebbek lennének. És ezáltal másoknak csökkenne az esélyük, hogy felnőjenek hozzájuk.

A Bizottság szerint ugyanis most vagy az elmúlt 20-30 évben, amikor szintén ez a két cég dominált – valódi versenyhelyzet volt, illetve van. Tehát úgy gondolják, hogy a 2 százalékosnál kisebb piaci részesedéssel bíró XY vállalat bármikor betörhet a nagysebességűek piacára, és hipp-hopp lekörözheti az Alstomot vagy a Siemenst. (És persze a Hyundait, a Hitachit és a CRRC-t.)

Mert ez az Európai Unióban már csak így megy: ez a lehetőségek hazája, ahol gyomként nőnek ki a földből a világhódító vállalatok. Nem. Ha megnézzük például a Forbes top 2000-es listáját, azon az unióba bejegyzett cégek száma évről évre csökken.

Visszatérve a döntésre, azt mindenki bírálta. Szakmai szervezetek, elemzők, a francia és a német kormány, de ez nem változtatott semmin. Mert az EU-nak elvei és alapértékei vannak… Azok vannak. Csak szürkeállománya nincsen.

A 2019-es határozat eredménye az, hogy ebben a szegmensben nincs komolyan vehető európai kihívója a kínaiaknak – pontosabban: ebben sincs. És nem is lesz.

Az elmúlt öt évben Brüsszel hozzáállása csak annyiban változott, hogy elkezdte vegzálni a kínai CRRC-t. Ettől az unió versenyképessége nem lesz jobb, viszont az emberek és a tagországok szívnak miatta.

Egy friss történet: Bulgária 1,2 milliárd eurót költhetett volna a helyreállítási alapból vasútfejlesztésre. Szófia a pénzt két részletben, két projektre akarta elkölteni – a tervet a Bizottság jóvá hagyta.

De mindkét tender megbukott. Egyetlen európai cég sem tudta ugyanis vállalni a kiírásban szereplő határidőket. A CRRC viszont nemcsak képes volt erre, de ki sem merítette volna a 600 milliós keretet, mivel 303 millió euróért szállította volna le a 20 nagysebességű vonatot. Amikor ennek híre ment, Brüsszel bejelentette: vizsgálatot indít a vállalat ellen, mire az visszavonta az ajánlatát. A bolgárok így jelen állás szerint bukták a pénzt és mindent, amit abból meg lehetett volna valósítani.

Na, ezért érzem úgy, hogy az Európai Unió menthetetlen: ahol lehet, lábon lövi magát, és a következményeket is úgy kezeli, hogy azzal a lehető legtöbb kárt okozza mindenkinek.

Tehát a francia-német multi együttes teljesítménye is 34 százalékkal maradna el a kínaiakétól, de azt nem kell magyarázni, mennyivel jobb pozíció a 22 százalék a 15-nél és a 7-nél… Ráadásul a 2010-es években még valamivel kisebb lehetett a differencia.

Csakhogy az Európai Bizottság a 2004-es fúziószabályozási rendelet előírásainak megfelelően megvizsgálta az ügyletet, és nem adott engedélyt az összeolvadásra. Az erről szóló határozat tanmesébe illő.

A brüsszeli testület lényegében úgy tekintett az európai piacra, mintha azon külföldi szereplők nem lennének jelen. Pedig jelen vannak. Aztán megállapította, hogy az európai gyártók Japánban, Kínában és Koreában eddig nem tudtak labdába rúgni. Az, hogy az EU-n kívüli világ nem csak ebből a három országból áll, fel sem vetődött.

Ahogy az sem, hogy a nagysebességűek aránya a vasúti közlekedésben növekedhet, új piacok nyílhatnak stb.

Majd arra jutottak, hogy az Alstom és a Siemens eleve nagyon erősek, és ha egyesülnének, akkor valószínűleg még erősebbek lennének. És ezáltal másoknak csökkenne az esélyük, hogy felnőjenek hozzájuk.

A Bizottság szerint ugyanis most vagy az elmúlt 20-30 évben, amikor szintén ez a két cég dominált – valódi versenyhelyzet volt, illetve van. Tehát úgy gondolják, hogy a 2 százalékosnál kisebb piaci részesedéssel bíró XY vállalat bármikor betörhet a nagysebességűek piacára, és hipp-hopp lekörözheti az Alstomot vagy a Siemenst. (És persze a Hyundait, a Hitachit és a CRRC-t.)

Mert ez az Európai Unióban már csak így megy: ez a lehetőségek hazája, ahol gyomként nőnek ki a földből a világhódító vállalatok. Nem. Ha megnézzük például a Forbes top 2000-es listáját, azon az unióba bejegyzett cégek száma évről évre csökken.

Visszatérve a döntésre, azt mindenki bírálta. Szakmai szervezetek, elemzők, a francia és a német kormány, de ez nem változtatott semmin. Mert az EU-nak elvei és alapértékei vannak… Azok vannak. Csak szürkeállománya nincsen.

A 2019-es határozat eredménye az, hogy ebben a szegmensben nincs komolyan vehető európai kihívója a kínaiaknak – pontosabban: ebben sincs. És nem is lesz.

Az elmúlt öt évben Brüsszel hozzáállása csak annyiban változott, hogy elkezdte vegzálni a kínai CRRC-t. Ettől az unió versenyképessége nem lesz jobb, viszont az emberek és a tagországok szívnak miatta.

Egy friss történet: Bulgária 1,2 milliárd eurót költhetett volna a helyreállítási alapból vasútfejlesztésre. Szófia a pénzt két részletben, két projektre akarta elkölteni – a tervet a Bizottság jóvá hagyta.

De mindkét tender megbukott. Egyetlen európai cég sem tudta ugyanis vállalni a kiírásban szereplő határidőket. A CRRC viszont nemcsak képes volt erre, de ki sem merítette volna a 600 milliós keretet, mivel 303 millió euróért szállította volna le a 20 nagysebességű vonatot. Amikor ennek híre ment, Brüsszel bejelentette: vizsgálatot indít a vállalat ellen, mire az visszavonta az ajánlatát. A bolgárok így jelen állás szerint bukták a pénzt és mindent, amit abból meg lehetett volna valósítani.

Na, ezért érzem úgy, hogy az Európai Unió menthetetlen: ahol lehet, lábon lövi magát, és a következményeket is úgy kezeli, hogy azzal a lehető legtöbb kárt okozza mindenkinek.

Tehát a francia-német multi együttes teljesítménye is 34 százalékkal maradna el a kínaiakétól, de azt nem kell magyarázni, mennyivel jobb pozíció a 22 százalék a 15-nél és a 7-nél… Ráadásul a 2010-es években még valamivel kisebb lehetett a differencia.

Csakhogy az Európai Bizottság a 2004-es fúziószabályozási rendelet előírásainak megfelelően megvizsgálta az ügyletet, és nem adott engedélyt az összeolvadásra. Az erről szóló határozat tanmesébe illő.

A brüsszeli testület lényegében úgy tekintett az európai piacra, mintha azon külföldi szereplők nem lennének jelen. Pedig jelen vannak. Aztán megállapította, hogy az európai gyártók Japánban, Kínában és Koreában eddig nem tudtak labdába rúgni. Az, hogy az EU-n kívüli világ nem csak ebből a három országból áll, fel sem vetődött.

Ahogy az sem, hogy a nagysebességűek aránya a vasúti közlekedésben növekedhet, új piacok nyílhatnak stb.

Majd arra jutottak, hogy az Alstom és a Siemens eleve nagyon erősek, és ha egyesülnének, akkor valószínűleg még erősebbek lennének. És ezáltal másoknak csökkenne az esélyük, hogy felnőjenek hozzájuk.

A Bizottság szerint ugyanis most vagy az elmúlt 20-30 évben, amikor szintén ez a két cég dominált – valódi versenyhelyzet volt, illetve van. Tehát úgy gondolják, hogy a 2 százalékosnál kisebb piaci részesedéssel bíró XY vállalat bármikor betörhet a nagysebességűek piacára, és hipp-hopp lekörözheti az Alstomot vagy a Siemenst. (És persze a Hyundait, a Hitachit és a CRRC-t.)

Mert ez az Európai Unióban már csak így megy: ez a lehetőségek hazája, ahol gyomként nőnek ki a földből a világhódító vállalatok. Nem. Ha megnézzük például a Forbes top 2000-es listáját, azon az unióba bejegyzett cégek száma évről évre csökken.

Visszatérve a döntésre, azt mindenki bírálta. Szakmai szervezetek, elemzők, a francia és a német kormány, de ez nem változtatott semmin. Mert az EU-nak elvei és alapértékei vannak… Azok vannak. Csak szürkeállománya nincsen.

A 2019-es határozat eredménye az, hogy ebben a szegmensben nincs komolyan vehető európai kihívója a kínaiaknak – pontosabban: ebben sincs. És nem is lesz.

Az elmúlt öt évben Brüsszel hozzáállása csak annyiban változott, hogy elkezdte vegzálni a kínai CRRC-t. Ettől az unió versenyképessége nem lesz jobb, viszont az emberek és a tagországok szívnak miatta.

Egy friss történet: Bulgária 1,2 milliárd eurót költhetett volna a helyreállítási alapból vasútfejlesztésre. Szófia a pénzt két részletben, két projektre akarta elkölteni – a tervet a Bizottság jóvá hagyta.

De mindkét tender megbukott. Egyetlen európai cég sem tudta ugyanis vállalni a kiírásban szereplő határidőket. A CRRC viszont nemcsak képes volt erre, de ki sem merítette volna a 600 milliós keretet, mivel 303 millió euróért szállította volna le a 20 nagysebességű vonatot. Amikor ennek híre ment, Brüsszel bejelentette: vizsgálatot indít a vállalat ellen, mire az visszavonta az ajánlatát. A bolgárok így jelen állás szerint bukták a pénzt és mindent, amit abból meg lehetett volna valósítani.

Na, ezért érzem úgy, hogy az Európai Unió menthetetlen: ahol lehet, lábon lövi magát, és a következményeket is úgy kezeli, hogy azzal a lehető legtöbb kárt okozza mindenkinek.

„Versenyképességünk helyreállításának kell a 2024-es és az azt követő európai gazdasági menetrend középpontjában állnia. Teljességgel meg vagyok győződve arról, hogy ha a kellő lökést megadjuk, azzal képesek leszünk az európai versenyképesség új hullámát elindítani” – jelentette ki az Európai Parlament plenáris ülésén Ursula von der Leyen.

Örülök, hogy az Európai Bizottság elnöke ilyen optimista, de én nem vagyok az, és hogy miért?Elmesélek egy történetet.

Néhány évvel ezelőtt a Siemens és az Alstom vezetői rájöttek arra, hogy képtelenek lépést tartani a gördülőállomány-gyártás terén a kínai CRRC-vel. Az egyetlen esélyük, és így tulajdonképpen az uniónak is a globális versenyben maradásra: ha összeolvadnak.

A jövő nyilvánvalóan a nagysebességű vasutaké, a két vállalat pedig hatalmas tapasztalattal rendelkezik bizonyos részterületeken, így közösen, amolyan „egyesült európai bajnokként” nemcsak a közöspiacon, hanem azon kívül is méltó kihívói lehetnének az ázsiaiaknak.

A probléma könnyen megérhető, ha vetünk egy pillantást arra, hogyan alakult a vezető gyártók világpiaci részesedése ebben a szegmensben tavaly előtt:

• CRRC – 56 százalék;
• Alstom – 15 százalék;
• Siemens – 7 százalék;
• Hitachi Rail – 5 százalék;
• Stadler – 3 százalék;
• Hyundai Rotem – 2 százalék;
• mások együtt – 12 százalék.

Tehát a francia-német multi együttes teljesítménye is 34 százalékkal maradna el a kínaiakétól, de azt nem kell magyarázni, mennyivel jobb pozíció a 22 százalék a 15-nél és a 7-nél… Ráadásul a 2010-es években még valamivel kisebb lehetett a differencia.

Csakhogy az Európai Bizottság a 2004-es fúziószabályozási rendelet előírásainak megfelelően megvizsgálta az ügyletet, és nem adott engedélyt az összeolvadásra. Az erről szóló határozat tanmesébe illő.

A brüsszeli testület lényegében úgy tekintett az európai piacra, mintha azon külföldi szereplők nem lennének jelen. Pedig jelen vannak. Aztán megállapította, hogy az európai gyártók Japánban, Kínában és Koreában eddig nem tudtak labdába rúgni. Az, hogy az EU-n kívüli világ nem csak ebből a három országból áll, fel sem vetődött.

Ahogy az sem, hogy a nagysebességűek aránya a vasúti közlekedésben növekedhet, új piacok nyílhatnak stb.

Majd arra jutottak, hogy az Alstom és a Siemens eleve nagyon erősek, és ha egyesülnének, akkor valószínűleg még erősebbek lennének. És ezáltal másoknak csökkenne az esélyük, hogy felnőjenek hozzájuk.

A Bizottság szerint ugyanis most vagy az elmúlt 20-30 évben, amikor szintén ez a két cég dominált – valódi versenyhelyzet volt, illetve van. Tehát úgy gondolják, hogy a 2 százalékosnál kisebb piaci részesedéssel bíró XY vállalat bármikor betörhet a nagysebességűek piacára, és hipp-hopp lekörözheti az Alstomot vagy a Siemenst. (És persze a Hyundait, a Hitachit és a CRRC-t.)

Mert ez az Európai Unióban már csak így megy: ez a lehetőségek hazája, ahol gyomként nőnek ki a földből a világhódító vállalatok. Nem. Ha megnézzük például a Forbes top 2000-es listáját, azon az unióba bejegyzett cégek száma évről évre csökken.

Visszatérve a döntésre, azt mindenki bírálta. Szakmai szervezetek, elemzők, a francia és a német kormány, de ez nem változtatott semmin. Mert az EU-nak elvei és alapértékei vannak… Azok vannak. Csak szürkeállománya nincsen.

A 2019-es határozat eredménye az, hogy ebben a szegmensben nincs komolyan vehető európai kihívója a kínaiaknak – pontosabban: ebben sincs. És nem is lesz.

Az elmúlt öt évben Brüsszel hozzáállása csak annyiban változott, hogy elkezdte vegzálni a kínai CRRC-t. Ettől az unió versenyképessége nem lesz jobb, viszont az emberek és a tagországok szívnak miatta.

Egy friss történet: Bulgária 1,2 milliárd eurót költhetett volna a helyreállítási alapból vasútfejlesztésre. Szófia a pénzt két részletben, két projektre akarta elkölteni – a tervet a Bizottság jóvá hagyta.

De mindkét tender megbukott. Egyetlen európai cég sem tudta ugyanis vállalni a kiírásban szereplő határidőket. A CRRC viszont nemcsak képes volt erre, de ki sem merítette volna a 600 milliós keretet, mivel 303 millió euróért szállította volna le a 20 nagysebességű vonatot. Amikor ennek híre ment, Brüsszel bejelentette: vizsgálatot indít a vállalat ellen, mire az visszavonta az ajánlatát. A bolgárok így jelen állás szerint bukták a pénzt és mindent, amit abból meg lehetett volna valósítani.

Na, ezért érzem úgy, hogy az Európai Unió menthetetlen: ahol lehet, lábon lövi magát, és a következményeket is úgy kezeli, hogy azzal a lehető legtöbb kárt okozza mindenkinek.