Bár kitartóbbnak bizonyult Liz Truss brit miniszterelnöknél, akihez hasonlóan 2022-ben iktatták be, Élisabeth Borne mindössze húsz hónap után távozott a francia kormány éléről, a hivatalos indoklás szerint az új bevándorlási törvény körüli huzavona miatt. Ezt azonban sokan megkérdőjelezik. Mi lehet a valós indoka annak, hogy Emmanuel Macron vezércserét hajtott végre?

– A francia miniszterelnökök általában nem töltik ki a köztársasági elnök teljes mandátumidejét, gyakran előfordul, hogy két-három év után leváltják őket. Ez alól csak François Fillon képezett kivételt, akit Nicolas Sarkozy végig megtartott maga mellett miniszterelnökként. Emmanuel Macron is többször cserélt már miniszterelnököt, 2017 óta már Édouard Philippe, Jean Castex és a most távozó Élisabeth Borne is ellátta ezt a pozíciót. A francia elemzők ennek megfelelően azt mondják, hogy egyértelműen politikai stratégiai kalkuláció van az ügy hátterében, méghozzá az, hogy Macron elnök szeretne ily módon új lendületet adni a mozgalmának, amely nincsen túl fényes helyzetben. Elég csak arra gondolni, hogy az európai parlamenti választások közeledtével a Nemzeti Tömörülést majdnem tíz százalékponttal magasabban mérik, mint Macron pártját. Tehát az elnök valószínűleg valamiféle megújulást, frissességet szeretne ezzel behozni a politikába.

Mit érdemes tudni az új francia miniszterelnök személyéről azon kívül, hogy oktatási miniszterként rendpártinak tűnő intézkedéseket igyekezett bevezetni?

– Gabriel Attal a szocialista párt aktivistájaként került a politikába, vagyis karrierje a baloldalon indult el. Amióta azonban Macron pártot alapított, azóta vele van, és azt szokták róla mondani, hogy ő egy tökéletes „macronita” – a Macron-féle rendszer tipikus képviselője. Gondolkodásában, fellépésében nagyon hasonlít az elnökre. Fiatal, ambiciózus és középre pozícionálja magát. Ha szükséges, tud rendpárti intézkedéseket is hozni, illetve gesztusokat tenni azok irányába, akiknek ez számít. Ez mind elmondható Macron elnökről is. Például a muszlim női viselet egyik fajtájának betiltása az iskolákban olyan kérdés, amelyben nem kellene, hogy vita legyen a jobb- és a baloldal között, mivel a francia állam deklaráltan szekuláris, a vallást a magánszférába utalja. Viszont a baloldal Franciaországban is támaszkodik a muszlim vallási és kulturális hátterű bevándorlókra és leszármazottjaikra, szavazatszerzés érdekében megengedőbb velük szemben. Ez látszik a gázai háború megítélésében is, amelyben a szélsőbaloldal egyértelműen palesztin párti álláspontot foglalt el. Ezzel összevetve Attal oktatási miniszterként meghozott intézkedései tényleg rendpártinak tűnnek, ami nyilván tetszik a jobboldalnak.

Macron a második, azaz mindenképpen az utolsó ciklusát tölti a köztársaság élén. A korából adódóan Gabriel Attalból akár még „trónörököst” is csinálhat.

– Hogy Gabriel Attalból lesz-e elnökjelölt 2027-ben, azt ma még nem lehet megmondani. Mindenesetre a potenciál, és úgy tűnik, hogy az ambíció is megvan benne. Azzal, hogy Macron ilyen fiatalon, mindössze 34 évesen a kormány élére emelte, benevezte őt az utódlási versenybe. De ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve csak róla fognak szólni a hírek a következő három évben. Biztos vagyok benne, hogy lesznek más jelöltek is, és Macron versenyeztetni fogja őket. Sok múlik azon, hogy milyen teljesítményt nyújt majd a kormány élén, képes lesz-e önálló karizmával kiemelkedni elődei közül, vagy megmarad a szokásos szerepben, és pusztán az elnök végrehajtó embere marad.

Csak egy agilis technokrata?

– Ez talán a fő kérdés. Be tudja-e bizonyítani, hogy vérbeli politikus, nem csak egy jól képzett technokrata. A francia félelnöki rendszerből adódóan – a társbérlettől, vagyis attól a helyzettől eltekintve, amikor az ellenzéknek van parlamenti többsége, és ők adják a miniszterelnököt – a kormányfőt az elnök választja ki, ő nevezi ki, ezért az értelemszerűen az ő politikájának a végrehajtója lesz. De, hogy technokrata módon hajtja-e végre azt, vagy sem, az egy nagyon érdekes kérdés. Macron eddigi miniszterelnökei nem voltak országosan ismertek, amikor a miniszterelnöki székbe kerültek, senki sem várt tőlük önálló politikai cselekvést. Gabriel Attallal szemben más az elvárás. Az ő esetében mindenki azzal számol, hogy egy politikus alkatú miniszterelnöke lesz Franciaországnak, aki már azelőtt is országosan ismert és népszerű volt, hogy miniszterelnökké vált volna. A következő időszakban kiderül majd, hogy ennek csak most van látszólag jelentősége, vagy árnyalni képes a francia politikai vezetést. Az is, hogy a következő években Macron elnök egyedül irányítja-e tovább Franciaországot, vagy a francia országvezetést egyre inkább a Macron–Attal-párossal kötik-e majd össze.

Egyébként mi lehet a kifutása Macronnak? Elnök újra nem lehet, de nem úgy tűnik, mint aki belefásult volna a politikába, és ne lennének nagyszabású tervei a jövőre vonatkozóan.

– A volt francia elnökök automatikusan az Alkotmánytanács (francia alkotmánybíróság) tagjává válnak. Ez azonban nem jelent felívelő pályát egy ereje teljében lévő politikusnak. Macron elnök retorikájában mindig is meghatározó szerepet játszott Európa jövője, a mind szorosabb Európai Unió gondolata. Emiatt talán megfordulhat az elnök fejében valamilyen rangos nemzetközi vagy uniós csúcspozíció is. Ugyanakkor még meglehetősen korai erről beszélni.

Magyar hírlap