2024. április 26. péntek. 7:4
Az Európai Parlament borzalmas károkat okozott a demokráciának. Sosem képviselte igazán azokat a szavazókat, akiktől a hatalma származik, ám az elmúlt években még a minimális elvárásokat sem teljesítette. A parlament többsége feladta legfontosabb funkcióját: a nép képviseletét. S mivel inkább az úgynevezett európai egyesült államok projektjén, azaz az egyre szélesebb integráció kialakításán dolgozott, kialakult egy mély demokratikus deficit. Ez ma már nem „csak” politikai, hanem szervezeti probléma is egyben, amelyen a demokrácia megmentése érdekében változtatni kell. Ezért (is) fontos a júniusi EP-választás.
Ha politikai okokat keressük, akkor egyértelműen a liberális gyökerű bürokrácia gőgjét és elitizmusát kell megemlítenünk. A kortárs szabadelvűek összefogtak a demokratikus értékek iránt egyébként sem teljes szívvel elkötelezett baloldallal, majd a szélsőséges és intoleráns zöldekkel, a sajtó, illetve a multinacionális vállalatok pedig felsorakoztak mögéjük. Innen már csak egy lépés volt, hogy az egykori kereszténydemokratákat is térdre kényszerítsék. Egy olyan generáció nőtt fel a hajdani jobboldalon, amely megfelelési kényszerből, divatból vagy egyszerűen csak a hatalom megtartásáért elárulta a keresztény értékeket, ezzel együtt eltörölte a demokrácia sokszínűségét. A Néppárt kötelékében politizáló pártok nagyobb része ugyanazokat a politikai és kulturális célokat vallja, amelyeket a baloldal.
Így alakult ki az egykor még egymással versengő európai politikai elitből egy olyan homogén massza, amelyben a szabad véleménynyilvánítást korlátozzák, a választópolgárokat pedig becsapják. Ez már nem demokrácia, ez egy timokrácia, ahol a vagyonos elit szabadsága biztosított csupán.
Az Európai Parlamentben ülő képviselők, habár különböző pártcsaládok szerint rendeződnek frakcióba (nem nemzeti alapon), a mandátumokat azonban a saját országuk választópolgáraitól kapják. Ez a természetes kötődés szűnt meg az elmúlt húsz évben. Pedig az elszámoltathatóság az egyik legfontosabb demokratikus érték, amely hiányában a képviseleti hatalomgyakorlás kiüresedik. Pontosabban elitistává válik a rendszer, hisz a politikus elszakad a választótól.
Ma csak a képviselőn múlik, hogy fenntartja-e a kötődést azokkal, akiknek a mandátumát köszönheti. Ez személyes felelősség, de valójában kódolt hiba is a rendszerben. A most véget érő ciklus egyik legrosszabb tapasztalata volt, hogy a többségnek már nem volt fontos a demokrácia esszenciája, nem tartották lényegesnek, hogy azokért dolgozzanak, azokat „szolgálják”, akiktől a hatalmuk származik. Jól láthatóan elidegenítették a népet maguktól. Ezért is mérsékelt az érdeklődés, nem nagyon izgatja az európaikat, hogy mi történik az Európai Parlamentben.
De a most véget érő ciklusban ennél abszurdabb dolgok is történtek. A német vagy a holland képviselők például inkább zsarolták a magyarokat, mintsem a saját választópolgáraik érdekeit képviselték volna. Ennél még megdöbbentőbb volt, amikor a Momentum és a Demokratikus Koalíció magyar képviselői a saját országuk ellen dolgoztak, szembemenve ezzel a saját választóikkal.
Európai démosz nem létezik, nemzetállamok vannak, amelyekben az állampolgársággal rendelkező természetes személyek gyakorolják közvetve, képviselőkön keresztül a hatalmat. Ehhez a gyakorlathoz kellene visszatérni. A demokratikus deficit ugyanis – akár egy lefelé húzó spirál – egyre mélyebb, rendszerszintű problémát okoz. Ezért is lesz fontos a júniusi választás. Ezért kell Brüsszelt elfoglalni és visszaadni az uniónak a sokszínűséget, a pluralizmust, a toleranciát.
A szerző filozófus
