Normális esetben (van olyan manapság?) egy nagyhatalomban történő elnökválasztást az egész világon nagy érdeklődés kíséri. Így volt ez most is, hiszen az Egyesült Államok hosszú és viharosnak mondható hónapok után választott. Donald Trump győzött. A tények azt mutatják, hogy vitathatatlanul. S ilyenkor a világ politikai életében elkezdődnek a latolgatások, mi lesz, hogy lesz, jóslatok és cáfolatok tömege lepi el a sajtót, ember vagy politológus legyen a talpán, aki eligazodik a vélemények tengerében. Már csak azért is, mert nem feledhető a tény, hogy a győztest a közelmúltban kétszer is megpróbálták eltenni láb alól. Nem sikerült, de abban az országban, melynek neve Amerikai Egyesült Államok, bizony gyenge lábakon áll a biztonság, s nem egy esetben történt már meg, hogy e nagyhatalom első embere merénylet áldozata lett. Elég, ha csak a Kennedy-gyilkosságra utalunk, amely mindmáig titkokat őriz, bár az aligha kétséges, hogy a harc régen is és manapság is a világuralomra törő hatalmi körök harcáról szólt. Akik mögött láthatatlan, rejtőzködő csoportok állnak, melyek sosem mutatkoznak, de a háttérből könyörtelenül irányítani próbálják a világban zajló folyamatokat.
Minálunk is megjelent évekkel ezelőtt az az írás, amely világosan tudtunkra adta, hogy a hatalmi harc manapság az anglo-amerikai hatalmi körök és a közép-európai népek között folyik. Méghozzá azzal a hátsó szándékkal, hogy Közép-Európát elgyengítsék. Hogy ennek mostanság mindenki által érzékelhető jeleségei vannak, az nem lehet vita tárgya, hiszen elegendő például csak a migránshelyzetet felemlegetni, s ezzel együtt a béna Európai Unió viselkedését, hogy különösebb politikai tehetség nélkül is rájöjjünk, életmódunk, kultúránk jó ideje már veszélyben van. S ez csak egy példa arra, hogy veszélyt sejtsünk. A mostani amerikai elnökválasztás előjátékaiban már jól érzékelhető volt az a várakozás, amely Trump elnöki győzelmében látta annak a világhatalmi kísérletnek a megakadályozását, amely Európát rabszolgasorba óhajtja sodorni. Szerintem már az ukrajnai Majdan idején világos volt, hogy az Európa ellen fenekedő körök mindenre, ami értékes, például az ukrán ásványkincsekre is rá akarják tenni a kezüket, s ez elő is idézte az orosz-ukrán háborút. Mindezt nyilván jól tudja Trump is, mi meg ha nem is a Messiást látjuk benne, legalább azt érzékelhetjük, hogy a fentebb emlegetett hatalmi harcnak megpróbál ellenállni. Bízunk benne, hogy sikerrel, hiszen nyilvánvalóan jól tudja, hogy elnökként is szembesülnie kell majd azzal a társasággal, amely már jó régen a gazdaági és politikai világhatalom megszerzésére törekszik.
A harc ugyanis nyilvánvalóan folytatódni fog, gondoljunk csak a Soros-birodalom pénzügyi és kapcsolati hatalmára! Sokan ismerhetik, hiszen Magyarországon is megjelent évekkel ezelőtt egy kis írás, mely a világ urainak Európával kapcsolatos terveiről szólt. Ezeket a terveket nem más, mint a néhai amerikai elnök tárta a nyilvánosság elé 1961 áprilisában egy rendezvényen, ahol lényegében az úgynevezett – s ma is buzgón tevékenykedő – háttérhatalom terveiről szólt. Idézem mondatait: „az egész világon szembe kell néznünk egy fegyelmezetten egységes és könyörtelen összeesküvéssel, mely elsősorban rejtett módszerekkel növeli befolyását, beszivárgással a megszállás helyett, felforgatással a választások helyett, megfélemlítéssel a szabad döntés lehetősége helyett, gerillákkal éjszaka, mintsem katonákkal nappal. (…) Az előkészületeik nem nyilvánosak, titkosak. Az őket elhagyókat elhallgattatják, nem ismerik el. Ők irányítják a hidegháborút olyan háborús fegyelemmel, melyet semmilyen demokrácia nem remélhet és kívánhat teljesíteni.”
Nos, Kennedy elnököt meggyilkolták. Mindaz, amit fentebb idéztem tőle, csak egy töredéke annak, amit mi, az Európai Unió polgárai rendre tapasztalhatunk. Ugye, amikor immár 102 esztendeje a Páneurópai Mozgalmat megalapították, vélhetően nem sokan gondolták, hogy megkérdezésük nélkül elkezdik majd létrehozni az általuk megálmodott „Új világrendet”. Ezt valószínű sokan ismerik, de azért leírom, hogy a mozgalom ötletgazdája az a Coudenhove-Kalergi volt, aki egyik könyvében le is írta, hogy egy új faj, az úgynevezett „ember alatti ember” fogja a jövőben birtokolni Európát, s ez a népesség a különböző rasszok kényszerített keveredésének az eredményeként jön majd létre.
Kalergi terveit sokan ismerik az elmúlt száz esztendőben ezen elméletek iránt érdeklődő emberek. Akiknek azt is olvasniuk kellett, hogy az összekeverés célja: egy gyökértelen és soknemzetiségű sokaság létrehozása, melyen a jövőbeli hatalmi elit könnyen tud uralkodni. Ez a terv mára vitathatatlanul megvalósult, vagy legalább is öles léptekkel megy a magvalósulás irányába. Viszlát európai kultúra, viszlát kereszténység!
Nos, ilyen világpolitikai helyzetben, mint amelyben most élünk, vitathatatlanul kijelenthetjük, hogy Trump elnöknek, amennyiben a világ rendjét, békéjét megkísérli helyreállítani, roppant nehéz dolga lesz. S egy ilyen helyzetben nekünk, civil és egyelőre uniós állampolgároknak csak egy komoly feladata lehet, mégpedig az, hogy megőrizzük önállóságunkat, függetlenségünket. Nehéz feladat, van immár épp elég tapasztalatunk abban, hogy miképpen kísérlik meg ezt elvenni tőlünk, tehát napnál világosabb, hogy nincs más választás, mint harcolni ellene. Miképpen a leghatározottabban ki kell állnunk a migráció, az illegális bevándorlás ellen is, a sajtó szabadságáért is, miképpen a genderideológia támadásai ellen is küzdenünk kell, továbbá az egyházakat, vallásunkat érő támadások ellen is. Éppúgy, mint a háborús propaganda ellen.
Van tehát tennivaló bőven. Az egész világon. Hogy ezek elvégzéséhez nyújt-e hatékony segítséget a világ egyik nagyhatalmának frissen megválasztott vezetője, azt remélni lehet, megjósolni nehéz. Kedves barátom, a Magyar Páneurópai Unió elnöke, Aba Béla nemrég megmutatta azt a levelet, amelyet a Páneurópai Unió elnökének, Alain Terrenoire-nak írt, lényegében a magyarok békesség-óhajtásáról. Nos, ebből idézek. „Nemrég került nyilvánosságra egy Pentagon-tanulmány éppen Közép-Európa térségéről, hogy egy atomcsapás esetén a termőföldek mikortól lennének újra használhatók élelmiszer termelésre. A válasz: Beláthatatlan idő múlva.” Egy másik adat: Ukrajnában eddig 52000 művégtag lelt gazdára. Nyilván a szörnyűséges adatok vég nélkül sorolhatók. Nekünk más lehetőségünk aligha van, mint hogy reménykedjünk. Abban is, hogy az ilyen adatok, tények nyilvánosságra hozatala választókat és választottakat is arra ösztökél, hogy sosem felejtsünk el jól választani!
A szerző újságíró
Írta a Magyar Hírlap
